A gyermeknevelésről, az oktatási rendszerről, és a továbbtanulási lehetőségekről.

Izraelben a 3 hónapos fizetett szülési szabadságon (hufsat lejda) túl, a kismama további három hónapig otthon maradhat a gyermekkel, de már külön juttatás nélkül. A munkahelyét ezen idő alatt fenn kell tartani. Nincsenek állami bölcsődék, a kisgyerekeket 3 éves korig magán bölcsődékben látják el. Ezek díja igen borsos, 2000-3000 sékel/ hónap között mozog. Ezt követően már van lehetőség állami óvodára, de a férőhelyeket tekintve van még elmaradás, így akinek nem sikerül bekerülnie a lakóhelye szerinti állami óvodába, amely egyébként csak 7:30-12:30-ig látja el a gyerekeket, szintén további borsos összeget fizethet a magánóvodáért. Jó hír, hogy 5 éves kortól már kötelező állami vagy vallásos óvodába járatni a gyereket, ami elméletileg ingyenes, gyakorlatilag itt is van néhány kisebb fizetési kötelezettség. A tankötelesség az óvodai évtől a 12. osztály befejezéséig tart, de 16 év felett a gyerek már dönthet úgy, hogy nem akarja folytatni a tanulmányait. Ebben az esetben bejelentési kötelezettsége van, erről értesítenie kell a helyileg illetékes középiskolát.

Az új bevándorlóknak, az óvodai és iskolai beiratkozáshoz a lakóhely szerint önkormányzat oktatási osztályát kell felkeresni. Ők gondoskodnak arról, hogy a lakáshoz legközelebb eső, új olék fogadására is felkészült iskolában helyet kapjanak a gyerekek. Ők adnak tájékoztatást a körzetben található napközikről (cáháron), ahol az elsőtől-harmadikig osztályig fogadják a gyerekeket, legtöbbször inkább csak délutáni megőrzésre, de ha a szülő és a gyerek is elég kitartóan kéri, akkor van rá esély, hogy a tanulásba is besegítenek.

Az iskolaév szeptember 1-jén kezdődik és a középiskolákban június 20-án, az általános iskolákban június 30-án fejeződik be. Évek óta folynak az egyeztetések arról, hogy eltolódna a tanév kezdete, ugyanis az őszi vándor ünnepek (Ros HaSana/Új év, Jom Kipur/Engesztelés napja és Szukkot/Sátoros ünnep) időpontja miatt a gyerekek gyakran épp csak belekezdenek a tanulásba és már mennek is újabb, majdnem egy hónapos szünetre.

Az oktatás háromlépcsős rendszerben folyik, az első hat osztályt a gyerekek az általános iskolákban (bejt szefer jeszodi) járják ki. A középiskola első részét, 7-9. osztályig az úgynevezett hátivákban teljesítik a gyerekek és az utolsó három évben, 10-12. osztályban a tichon tanulói lesznek.

Az izraeli iskolák főbb tantervük szerint négy kategóriába sorolhatók. Az állam által fenntartott szekuláris oktatási intézmények (mámláchti), az állami vallásos iskolák (mámláchti dáti), a független vallásos iskolák (háredi vagy hinuch ácmái) és az arab iskolák. Ezenkívül vannak privát intézmények, melyeket a szülők egyedi igényei alapján hoztak létre (demokratikus iskolák, Amerikai Nemzetközi Iskola, stb.).

A csak elvileg ingyenes állami közoktatásban gyermekenként évi 900-1300 sékel közötti összeget szednek a tanintézmények. Ez az összeg fedezi a tankönyvek, az osztálykirándulások, évközi színház-, mozilátogatások, osztálybulik árát. Általában lehetőség van rá, hogy az összeg több részletben kerüljön befizetésre. Az új bevándorlók csemetéi az első évben nem fizetnek iskolapénzt. A magániskolákban fizetendő díjaknak nincs felső határa, a programoktól függően az intézmények maguk dönthetnek arról, hogy milyen szülői hozzájárulást kérnek. Az állami és magán iskolákban egyaránt van arra lehetőség, hogy a család szociális helyzetétől és a gyermek tanulmányi eredményétől függően akár teljesen tandíjmentes legyen az oktatásban való részvétel.

A legtöbb izraeli gyermek a szekuláris állami iskolákban tanul, az állami vallásos iskolák tanulói elsősorban az orthodox szektorból kerülnek ki, jellemzően vallásos cionista vagy modern orthodox családokból. Az ilyen intézményekben nagy hangsúlyt fektetnek a zsidósággal kapcsolatos tárgyak oktatására, de világi tárgyakat is tanulnak a gyermekek. A dáti vagy hinuch ácmái intézményekben a hangsúly a Tóra oktatásán van, ezért az innen kikerülő diákok gyakran csak nagy nehézségek árán tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ennek ellensúlyozására az utóbbi években az állam az ilyen iskolák támogatását és elismerését ahhoz kötötte, hogy az intézményekben legalább matematikát és angol nyelvet tanítani kell. A vallásos iskolák támogatásának kérdése állandó politikai csatározások témája, az aktuális kormánykoalíciótól függően hol feleződik, hol éppen megduplázódik az ilyen iskoláknak juttatott állami fejpénz. Az ország mintegy 20 százalékát kitevő arab lakosság számára fenntartott iskolákban az oktatás arab nyelven történik, és hangsúlyos az arab történelem, a muzulmán vagy keresztény vallás és kultúra megismertetése.

A háredi és arab iskolákban tanulók aránya, az ezekre a családokra jellemző nagyszámú gyermekvállalás miatt évről-évre növekszik. Egy 2009-ben publikált előrejelzés szerint 2030-ban a diákok 60 százaléka ebből a két csoportból kerül majd ki, ami azért aggasztó, mert jelenleg e két iskolatípusban végzettek felelnek meg legkevésbé a hadsereg és a munkaerőpiac támasztotta igényeknek.

A háredi iskolákban tanulók csupán ötöde tesz érettségi vizsgát, és csupán 8 százalékuk képes megfelelni a követelményeknek. Az érettségin ugyanis a Tóra ismeretén kívül héber nyelvből és irodalomból, angolból, matematikából és történelemből is számot kell adni a megszerzett tudásról. Az arab középiskolások 41 százaléka jut el az érettségiig, sajnos a zsidó állami középiskolákban tanulóknak is csupán alig több mint a fele, 55,8 százaléka tesz sikeres érettségi vizsgát. Az Oktatási minisztérium adatai szerint a legszínvonalasabb oktatást, a legtöbb sikeres érettségizőt az izraeli keresztény arab iskolák tudják felmutatni.

A szakemberek csaknem egy évtizede feszített tempóban dolgoznak azon, hogy az iskolák tárgyi és személyi feltételeit, az oktatás színvonalát egyre inkább közelítsék a modern izraeli gazdaság és társadalom által elvárt igényekhez. 2015-ben Izrael a nemzeti össztermék (GDP) 7,8 százalékát költötte az oktatásra, ez az arány az OECD országok közötti ranglistán az előkelő 5. helyet jelentette. Ennél rosszabb képet mutat a világ 72 országában évente elvégzett PISA felmérés izraeli eredménye, amely ugyan az elmúlt három évben javult, de még mindig nem éri el a felmérésben résztvevők országok átlagát sem. A 15 éves izraeli gyerekek szövegértési képessége, a matematikai és tudományos kérdésekre adott válaszaik csupán a 40. helyre voltak elegendőek. Szomorú tény, hogy Izrael azon országok közé tartozik, ahol a legnagyobb volt a differencia a különböző társadalmi csoportokból érkező tanulók eredményeiben.

A legtöbb fiatal a középiskola befejezését követően tölti le kötelező katonai szolgálatát és csak azután tanul tovább egyetemen vagy főiskolán. A hadsereg Atuda programja lehetővé teszi, hogy a fiatalok elhalasszák a bevonulást és azonnal megkezdjék felsőfokú tanulmányaikat, ilyenkor az egyetemi tandíjat a hadsereg állja, de cserébe a kötelezőn túl 2-3 éves továbbszolgálatot is alá kell írni.

Az izraeli felsőszintű oktatás világszínvonalú, a Webometrics felmérése szerint hat izraeli egyetem is szerepel Ázsia legjobb 100 egyeteme között. Négyet beválasztottak a világ legjobb 150 egyeteme közé, három pedig még a „Minden idők legjobb egyetemeit” felsoroló listára is felkerült. A sikeres egyetemi felvételhez jó érettségi eredmények és a Pszichometria (PET) teszten elért magas pontszám szükséges. A kilenc izraeli állami egyetemen és néhány főiskolán (az ötvenből) a diákok csak a költségek szűk hányadát állják. A tandíj egyetemenként és fakultásonként változó (10-25 ezer sékel/év között mozog. Azok az egyetemisták, akik sikeresen teljesítették a katonai szolgálatot az első évben 90 százalékos engedményt kapnak a tandíjukból. Többen a hadsereg által a leszereléskor letétbe helyezett 9-17.000 sékel (szolgálati idő és szolgálat tétel helye alapján differenciált) összeget használják fel a tanulási költségek fedezésére. Az oktatási minisztérium az esélyegyenlőség nevében több ösztöndíj programot működtet és diákhitel felvételére is van lehetőség.

Izrael állam bizonyos feltételek megléte mellett támogatja az újbevándorlók felsőfokú képzését. Az ösztöndíjakat a Hallgatói Hivatal (Resut HaStudentim) fizeti ki.

Az érettségivel rendelkező újbevándorlók az alijától számított három éven belül, maximum 23 éves korig kérhetik felvételüket az egyetemi előkészítő évre, a Mechinára. Ekkor elsősorban héber nyelvet tanulnak és készülnek a Pszichometria vizsgára, amit a héberen kívül angolul is elvégezhetnek, de ebben az esetben egy másik, a héber nyelv ismeretét felmérő teszten is teljesíteniük kell. Egyes felsőoktatási intézmények a Yael teszt eredményétől teszik függővé, hogy felveszik e diákjaik közé az olét, máshol csak arra szolgál, hogy felmérjék milyen szintről kell továbbfejleszteni a jelentkező héber nyelvtudását.

Sikeres PET vizsgát követően az olék 27 éves korig jelentkezhetnek egyetemi vagy főiskolai képzésre. A doktori fokozat megszerzéséhez csak akkor kapható állami támogatás, ha az újbevándorló tanulmányai megkezdésekor még nem érte el a 30. életévét.

A 2017-ben érvényes támogatási díjak:

Alapképzés = 10.200 sékel/év

Doktori fokozat = 13.800 sékel/év

Egyetemi előkészítő program (Mechinat Olim) = kb. 17.800 sékel

A Hallgatói Hivatal nem fizet támogatást a lakhatásra, étkezésre, egyéb nyári kurzusokra, vizsgadíjra, stb. Ezekre a költségekre egyetemenként különböző alapítványoktól lehet további támogatást kérni.

Még több információ az alábbi internetes oldalon: www.studentsolim.gov.il