NÉHÁNY GONDOLAT A ZSIDÓ (ZSINAGÓGAI) IDŐSZÁMÍTÁSRÓL

A zsidó időszámítás

Bibliai idők óta különböző asztronómiai jelenségek segítségével határozták meg a zsidók a nap, az óra, a hónap és az év fogalmát. A napok hossza évszakonként változik, a naplemente, napnyugta, hajnal és napfelkelte határozzák meg őket. A zsidó naptár hónapjai és évei pedig a Hold és a Nap ciklusaihoz igazodnak. S bár a hónapok a Hold ciklusait követik, a holdhónapoknak mégis igazodniuk kell az évszakokhoz, amiket pedig a Nap határoz meg. A Nap alapú év (365 nap) és a Hold alapú év (354 nap) közötti különbséget a zsidó naptár úgy küszöbölte ki, hogy bizonyos időközönként beiktatott egy tizenharmadik hónapot.

A korai zsidó történelemben Jeruzsálemben a Legfelső Bíróság, a Sanhedrin volt kijelölve arra, hogy meghatározza minden hónap kezdetét és egyensúlyban tartsa a Nap alapú évet a Hold alapú évvel. Az újholdra, asztronómiai adatokra és más egyebekre támaszkodtak ennek meghatározásánál.

A IV. században a Szentély lerombolása után azonban egy állandó naptárat vezettek be, mivel az elnyomás veszélyeztette a Snahedrin létét. Ezt a naptárat a Sanhedrin szigorúan titkos számításai alapján állították össze. Ez az a naptár, amit a mai napig is használunk az újhold és az ünnepek számítására. Csakúgy, mint az eredeti megfigyelési rendszer, ez is figyelmet fordít a Nap- és Hold alapú évek kiegyensúlyozására.

Az óraszámítás

Az óráknak különös jelentőségük van a zsidó törvények szerint. A nap harmadik órája nem hajnali hármat jelent és nem is a napfelkelte uráni 3x60 percet. A Halacha szerint az alapján kell számítani az órákat, hogy napkeltétől napnyugtáig összesen mennyi ideig van világos, és ezt kell elosztani 12 egyenlő részre.  Ezt az órát sha’ah zemanit-nak, azaz arányos órának nevezik, és hossza változik évszaktól és naptól függően. Pl. ha a nap hajnali 5 órakor kel fel és 19:30-kor nyugszik le, akkor egy arányos óra 72,5 perc lesz. A nap harmadik órája tehát 8:37:30-kor ér véget.

A napnyugta meghatározása

Míg az teljesen világos, hogy napnyugtakor kezdődik és végződik egy adott nap, az már kevésbé egyértelmű, melyik is az a pillanat, amikor az egyik nap véget és és a másik elkezdődik.  Az alkonyat, ami naplementétől addig tart, míg az első három csillag meg nem jelenik az égen, egy bizonytalan időszak, bein hashamashot-nak nevezik. Shabbat és az összes ünnep naplementekor kezdődik, a lehető legkorábbi időpontban, amit már naplementének lehet nevezni és akkor ér véget, amikor feljön az első három csillag.

A hónapok

Előszöris azt kell megemlíteni, hogy a zsidó naptár a Hold ciklusai alapján lett összeállítva. A Hold a ciklusa elején egy keskeny félholdnak látszik. Ez a jele egy új zsidó hónap kezdetének. Ezt követően a Hold addig nő, míg teliholdként nem látszik a hónap közepén. Eztán elkezd fogyni, míg egyáltalán nem lesz látható. Nagyjából két napig nem is lehet látni, majd ismét megjelenik egy vékony félhold és a ciklus elölről kezdődik. Nagyjából 29,5 napból áll egy ciklus. S mivel a hónapnak egész napokból kell állnia, ezért egy zsidó hónap néha 29, néha 30 napból áll.

Nisszán a zsidó naptár első hónapja. Mielőtt a zsidók elhagyták Egyiptomot, Nisszán első napján azt mondta Isten Mózesnek és Áronnak: “Ez az újhold legyen a feje hónapjaitoknak”. Ezért az a furcsasága a zsidó naptárnak, hogy az év Tisri hónapban kezdődik, de nem Tisri az első hónap a naptárban. A Tóra úgy is említi Rosh Hasanát, mint a hetedik hónap első napját.

Az évek

A zsidó év Rosh Hasana első napján kezdődik, azon a napon, amikor Isten megteremtette Ádámot és Évát. Az évszám meghatározásakor mindig a teremtéstől eltelt időt adjuk meg.  A Gergely-naptár szerinti évszámhoz hozzá kell adnunk 3760-at, ha Rosh Hasana előtt szeretnénk megtudni a zsidó naptár szerinti évszámot, 3761-et pedig akkor, ha Rosh Hasana után akarjuk átváltani.  Egy év hossza a zsidó naptár szerint 12 hónap. 6 db 29-napos és 6 db 30-napos, ami összesen 354 nap. Ez a Hold- és Napciklus különbségeiből adódik.

Mivel a naptárnak mind a két égitest ciklusaihoz igazodnia kell, ezért megközelítőleg háromévente be kell iktatni egy szökőhónapot. Máskülönben a 365 nap és a 354 nap különbsége miatt az ünnepek “elvándorolnának a helyükről”. Hillel felállított egy 19-éves ciklust, amiben minden harmadik, hatodik, nyolcadik, tizenegyedik, tizennegyedik, tizenhetedi és tizenkilencedik év szökőév.

Mielőtt ezt a rendszert bevezették, a Sanhedrin döntötte el, hogy egy adott év szökőév-e vagy sem. Általában a tavaszi napéjegyenlőség alapján döntöttek. Ha ez Nisszán első felénél későbbre esett, akkor szökőévnek nyilvánították az adott évet. Pészachnak mindenképpen tavaszra kellett esnie, s ehhez az időjárásnak is meg kellett felelnie. Tehát nem volt elég, hogy Pészach a tavaszi napéjegyenlőség utánra essen, hanem ha még nem virágoztak a fák és az árpa nem érett be, az elég volt ahhoz, hogy késleltessék Nisszánt még egy Ádár hónap hozzáadásával. Viszont más egyebek is közrejátszottak a döntés meghozatalában.

(forrás: http://hagyomanyaink.blogspot.co.il)