Ros HaSana / רֹא‏‏שׁ הַ‏‏שָּׁנָה

Tisri hónap első napjával kezdődik a héber naptár szerinti új év.

A héber az Újévet úgy hívja, hogy „Ros Hásáná”, magyarul az év feje. Ros Hásáná mint kifejezés eredetéről azt tudjuk, hogy csak egyetlen egyszer fordul elő a bibliában, akkor sem az újévre vonatkoztatva. A Tisri hónapot nevezi az év fejének: „Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendőnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lőn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda.”(Ezékiel 40:1; Károli) Az újévre vonatkozó fogalmat a Talmud bölcsei vezették be, mint ahogyan az eredetileg egynapos ünnep mellé a második napot is Ök rendelték megünnepelni

Ros hásáná, azaz a zsidó újév ünnepével kezdődik meg a jom kipurig tartó megtérés tíz napja (עשרת ימי התשובה – ászeret jámé hátsuvá), ez az időszakot félelmetes napoknak (ימים נוראים – jámim noráim) is nevezik. Ebből csakúgy, mint az ítélet napja elnevezésből (ez ros hásáná másik neve) egyértelmű, hogy a zsidó újév szellemében alapvetően különbözik a polgári újév, a szilveszter hangulatától. A zsidó hagyomány szerint ezen az ünnepen az elmúlt év cselekedetei alapján Isten ítéletet hoz arról, hogy mi lesz a világ sorsa az elkövetkező évben. Ros hásáná, melynek időpontja tisré hónap első és második napja, elsősorban a megtérés, az önvizsgálat és a közösségi illetve az egyéni élet újragondolásának időszaka.   /forrás:haver.hu/


Gondolatforgácsok Ros Hasana Kapcsán:


Tisri hónap első napján,  pontosabban elöző nap napszálltakor, jó órában– bösáá tová – kezdődik a héber naptár szerinti új év.   ...de honnan számítva?

A héber hagyomány úgy mondja: l’jecirá. Az Alkotástól. Vagyis Ádám, az Ember megalkotásától, éspedig a hatodik nap legvégétől. Nem a Teremtéstől, hiszen akkor úgy mondanák: l’briá. Én úgy gondolom, hogy ekkor, 5774 évvel ezelőtt állt elő a mai, modern ember első alakja, a homo sapiens sapiens, aki gondolatait absztrakt írásjelekben tudta leírni, kőbe vésni: olyan egyezményes jelekkel, amelyet nem csak ő maga, hanem utódai, törzse, népe is megért. Az ember azóta képes átörökíteni a Szellemet.

Rosh-Hashanah1-624x415

A héber az Újévet úgy hívja, hogy „Ros Hásáná”, magyarul az év feje.  Ros Hásáná mint kifejezés eredetéről azt tudjuk, hogy csak egyetlen egyszer fordul elő a bibliában, akkor sem az újévre vonatkoztatva. A Tisri hónapot nevezi az év fejének:   „Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendőnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lőn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda.”(Ezékiel 40:1; Károli) Az újévre vonatkozó fogalmat a Talmud bölcsei vezették be, mint ahogyan az eredetileg egynapos ünnep mellé a második napot is Ök rendelték megünnepelni

* * *

Ros HáSáná Tisri hónap elsején van.  Tisri azonban a sorrendben nem az első, hanem a hetedik hónap, - Az első hónap – háchódes hárison – a Niszán.  "Ez legyen számotokra a hónapok elseje" – így áll a Tórában. Így is szokás felsorolni a zsidó hónapokat: niszán, ijár, sziván, tamuz, áv, elul, tisri, hesván, kiszlév, tévét, svát és ádár.  Az első hónap tehát a Niszán, a tavasz kezdete, ez egyiptomi kivonulás hónapja. Ez az esemény volt az első, amelyet egy korábbi eseményhez viszonyítottak. A Királyok első könyvében, a 6. fejezet első versében a következőket lehet olvasni: „Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon király már negyedik éve uralkodott Izraelben, a ... második hónapban kezdték el építeni az Örökkévaló házát.” (Ez volt az Első Templom, HÁBÁJIT HÁRISON.)

Akkor két újév lenne a zsidó naptárban?   .........Nem kettő, hanem Négy újesztendő van:

Niszán (az első tavaszi hónap) elseje a királyok és az ünnepek újéve; –a Tóra ezzel kezdi számolni a hónapokat,

Elul (az utolsó nyári hónap) elseje a "tizedek" újéve,

Tisri (az első őszi hónap) elseje a Ros Hásáná, a teremtés ünnepe, a naptári év kezdete

Svát hónap elsején, (mások szerint 15-én) a fák újéve.

De ismert más magyarázata is annak, hogy miért tartjuk a hetedik hónap (tisri) első napját a zsidó új év kezdetének, miért e napot tartjuk a Ros Hásáná, az év fejének. Egyes feltételezések szerint a legrégebbi időkben, még a Szináj hegyi Kinyilatkoztatás előtt, Niszán hó elsején is, és Tisri hó elsején is új évszámot írtak le. (Így más értelmet kaphatnak bizonyos problémás adatok, mint például az, hogy Szárá ősanyánk 90 évesen szült... Ezzel a módszerrel rögtön 45 évet kapunk, ami már sokkal valószerűbb.) - Ismétlem: ez csak feltételezés.!  Egy biztos ma a tisri első napját tartjuk az év első napjának. Ez a nézet a legelterjedtebb. De ismeres az is, hogy ez nem mindenki számára egyértelmű. Sok követője van vannak az elméletnek is mely szerint Nisszán hónap elsejét kell annak tekinteni.

A zsidó naptár "luniszoláris", vagyis egyszerre igazodik a Hold Föld körüli keringéséhez és a Föld Nap körül megtett pályájához is. A holdév 12 hónapos, ( újholdtól újholdig 29 ½ nap telik el) így a Hold-hónapra alapozó év (29 ½ × 12 ) 354 napos. Tizenegy nappal rövidebb, mint a 365 ¼ nappal számoló Nap-év Ennél fogva a Hold-év dátumai három év alatt már több, mint egy hónapot "késtek" a Nap-évhez képest. Márpedig Izrael ünnepei mezőgazdasági jellegűek, ennél fogva meghatározott évszakra kell esniük. A Sávuot például az árpaaratás utánra kellett, hogy essen, hiszen ekkor kellett meglengetni a Szentélyben az árpaköteget. Szukotnak pedig a szüret idejére kellett esnie. A három zarándok-ünnep, a Pészách, a Sávuot és a Szukot pedig úgy lett "behangolva", hogy ne essenek se az esős évszakra, amikor a hátasállatok és a szekerek beleragadtak volna a sárba a Jeruzsálem felé vezető úton, se pedig a nyári forróság hónapjaira. Izrael bölcsei kb. 2400 évvel ezelőtt a Hold-évet a Nap-évhez a következő módon igazították: A zsidó naptár évei 19 éves ciklusokat alkotnak. Minden ilyen 19 éves ciklusban hét szökőévet iktattak be. (3.- 6.- 8.- 11.- 14.- 17.- 19. év) A szökőévekben két Ádár hónap van, (vagyis nem szökőnappal korrigálunk, - mint a Gergely naptárban a négy évenkénti február 29 ) hanem egy egész hónappal. Miért éppen az Ádárt duplázzák meg? Azért, mert ez az utolsó, a tizenkettedik hónap. Még régebben a tavaszi és az őszi napéjegyenlőséghez igazították a szökőnapokat: a tavaszihoz – a Niszán hónap elsejét,az őszihez – a Tisri hónap elsejét.

Az itt leírt gondolatokat Halmos László jegyezte