Anyám megúszta, felnevelt
s mikor eljött az óra
indult hozzád, a csillagokba
Hozzád, s nővéréhez
kire a gettó rászakadt,
de vigyázott anyámra,
s rám az ostrom alatt.
És fivéréhez, kitől a nevem kaptam,
ki Téged is beelőzve
a Dóntól ment jó előre,
És Apushoz a nagyapámhoz
kinek a sors kevesebbet adott
téglagyárig elkísért
de Téged ott elhagyott.
Mert mostohán a sors
veled bánt igazán,
társaddá ott vált a magány.
Marhavagon jött s a végállomás.
Ami eladdig volt az is elszállt.
S mert az Könyvbe beíratott
utatok a végtelenben találkozott.
Ha egyszer az időm lepereg,
s a sors hozzád meneszt
mindenkinek elmondanám
nekem is voltnagymamám.