Eleink az aratást peszah 2. napján kezdték, s a kalász levágása és összegyűjtése (hétszer hét napon át) az ötvenedik napig tartott. (savuot -a hetek- ünnepe). A learatott gabonából naponta egy kalászt kévébe kötve számlálták az eltelt időt

A pészah és sávuót közötti örömteli napokba a történelem során azonban gyász is vegyült. A római birodalom elleni Bar Kochba-felkelésre, Akiba rabbira és tanítványaira, – a tanítványok között pusztító pestis járvány huszonnégyezer áldozatára (is!) emlékezünk ezekben a napokban. A gyász napjaiban – a hagyomány szerint – nem tartanak esküvőt, nem vágatnak hajat, tilos a tánc és a zene. A legenda szerint a pestis – járvány lág báómerkor, az ómer-számlálás harmincharmadik napján nem szedett áldozatot, s ezért a gyászos napokat az öröm ünnepe váltotta fel.

Évszázadok óta ezen a napon a házasságok százait kötik, s a gyerekek tüzeket gyújtanak „ melynek fénye bevilágítja az egész országot” Napjainkban sincs ez másként, ez a nap iskolaszüneti nap, s a vidámságról és a fiatalságról szól.