JOM HA’ATZMAUT és JOM HA’ZIKARON

Jom Ha’Acmaut, (יום העצמאות), és Jom Ha’Zikaron (יום הזכרון) az önálló zsidó állam függetlenségének napjára, és nemzet hőseinkre emlékezünk ezen az egymást követő két napon. „öröm idején a szomorúság és a szomorúság idején az öröm” Jom HaZikaron a komor emlékezet, és az örömteli Jom HaAtzmaut, a Függetlenség napjának egysége ez a két nap.

Jom Ha’zikaron:

1860 óta a nemzeti emlékezés napja. Kétperces sziréna, félárbócra eresztett nemzeti lobogó, mécsesek az ablakokban, és újabb kövek a sírokon. A hagyomány szerint ezen a napon, a nemzeti hősök, az elesett katonák előtt tisztelgünk. Azok előtt kik életüket áldozták a függetlenségért.

Jom Ha’Acmaut:

A zsidó naptár szerinti Ijár 5. napjánmegszületett meg az újkori Izrael állama. A polgári időszámítás szerint 1948 április 14. napjára esett ez a jeles esemény. A majd kétezer év utáni önálló, független államot deklaráló nyilatkozatot Dávid Ben Gurion, a későbbi miniszterelnök olvasta fel az ENSZ 1947. november 29-i határozata értelmében a brit mandátum lejárta előtt nyolc órával.

Részlet az állam Függetlenségi Nyilatkozatából:
…”Kiáltvány Izrael megalapításának tárgyában: A zsidó nép Izrael földjén kelt életre, ezen a földön formálódott ki szellemi, vallási és politikai egyénisége, itt élt önálló nemzeti életet és innét adta a világnak a Bibliát. 2. Országából erőszakkal történt elűzetése után a szétszóratásban is hű maradt a nép hazájához a diaszpórában és soha nem szűnt meg ajkán az ima, szívében a remény, hogy vissza fog térni ide és visszaszerzi függetlenségét….”
Izrael Állam Himnusza:

Kol od báléváv pönimá / Szívünk mélyén még
Nefes jehudi homijá / a zsidó lélek vágyakozik
Ulefáté, mizráh kádimá / és előre, kelet felé
Ájin lecijon cofijá. / a szemünk Cionra tekint.
Od lo ávdá tikváténu, / Nem veszett el még reményünk,
Hátikvá bát snot álpájim. / a kétezer éves reménység:
Lihjot ám hofsi beárcénu, / szabad néppé legyünk,
Erec Cijon virusálájim. / Cion és Jeruzsálem földjén.