Comments

ha nem tudjuk hova hajózunk, nincs olyan szél ami oda vinne minket…..

Tzur Kati

“Ha nem tudjuk hova hajózunk, nincs olyan szél ami oda vinne minket! “ – Az idézett mondatot Ami Ayalontól, a magyar származású politikustól és a haditengerészet volt főparancsnokától olvastam.

A tengerhez sajnos nem értek, de biztosra veszem, hogy a főparancsnok, aki az izraeli titkosszolgálat vezetője és parlamenti képviselő is volt, szintén szélesebb értelemben vette a metafórát.

Amihez viszont értek: szülői-nevelési tanácsot adni legfőképpen Adler teóriája szerint. Alfred Adler osztrák pszichiáter Freud követője, tanítványa volt. Később megalkotta saját elméletét, az individuálpszichológiát.

Teóriájának egyik alap állítása, hogy az ember gondolkodó lény, akinek minden tettét a céljai motiválják. Bármit csinálunk, gondolunk, azért teszük, hogy a legfontosabb céljaink eléréséhez közeledjünk. Ezek a célok nem mindig kimondottak vagy akár tudatosak. De meghatározzák személyiségünk alakulását és viselkedésünket.  Adler szerint nem az a helyes kérdés, hogy mi az oka cselekedeteinknek, hanem hogy mit szeretnénk elérni velük.

Szülőként, és szülőkkel dolgozó tanácsadóként is leginkább az alábbi kérdésekre keresem a választ:

    • Mit szeretnénk elérni a gyermekeinkkel?
    • Milyen felnőttnek szeretnénk őket látni?
    • Képzeljük el őket 10-15-25 év múlva. Milyen tulajdonságaik, képességeik lesznek?
    • Hogy fognak boldogulni a világban? Párkapcsolatban, munkahelyen, barátokkal?
    • Nekünk milyen kapcsolatunk lesz velük?

Társadalmi felelőségünk is van: Milyennek szeretnénk a jövő nemzedékét? Milyen következő generációt szeretnénk hagyni magunk után?

A célunk sokféle lehet, temperamentumunktól, vágyainktól és az általunk megélt élményektől függ. De az közös hogy mindannyian szeretnénk megvalósitani a gyerekeinkhez füződő vágyainkat, reményeinket. Ezek a vágyaink az alapvetö értékrendszerünkből keletkeznek. Abból hogy mit tartunk fontosnak, miben hiszünk. Ha tudjuk a válaszokat  ezekre a kérdésekre, könnyebb lesz keresni az utat, az eszközöket a célunk elérésére.

Vajon pont az a felnőtt lesz a gyermekből akit megálmodtunk? Biztos nem.

A gyerek szubjektív lény. Saját  temperamentuma, vágyai és az általa megélt élmények befolyásolják fejlődését, személyiségének alakulását . Mi, a szülei, nem választjuk ki az utat amit be fog járni. De a nevelésünkkel, viselkedésünkel, példamutatásunkkal és a kapcsolattal amit kialakitunk vele, óriási hatással vagyunk rá.

Ezért ajánlom mindannyiunknak, álljunk meg néha a rohanó hétköznapokban. És gondoljuk végig, milyennek szeretnénk látni a gyermekeket mikor nagyok lesznek. És vajon jó irányba kormányozunk? Soha nem késő megváltoztatni az útvonalat, vagy elkapni egy másik szelet ami közelebb vihet minket terveinkhez.

Az Adler – teória szerint minden szülő elsődleges célja önnálló, felelőségteljes es önmagában bízó gyerek nevelése.

Ti milyen felnőttként látnátok szivesen a gyerekeiteket?