Comments

Együtt a beilleszkedés rögös útján

Sivan Erush

Az évezredek folyamán szétszóratott zsidóság a világ számos pontján igyekezett gyökeret ereszteni. Néhol savanyú volt a föld, mostohák a körülmények, de a sok kicsi magból mégis szinte mindenhol erős fa növekedett.  A hit és összetartozás fája. Voltak országok ahol elkülönülve, magányosan állt a fa, máshol a helyi erdő szerves részét képezte, szinte már-már belesimulva, eltűnve az őshonos fák között. Generációk hosszú sora alatt a fák kilombosodtak, árnyékukban milliók imádkozták évről-évre: Jövőre Jeruzsálemben!

Sokáig csak keveseknek sikerült hazatérniük őseik földjére, de a modern Izrael állam létrejöttével ez a lehetőség minden zsidó számára adottá vált. Megkezdődött az alija, s a galutban edzett fácskák ágai nap mint nap visszaoltódnak a régi törzsbe, hogy erőssé, elpusztíthatatlanná tegyék azt.

Örömteli az esemény, de mégsem fájdalom nélküli. A hazatérők elhagyták a szülőföldjüket, elszakították a gyökereket, hogy a régi-új hazában teljesedjenek ki. Az ereci feljövetel bizony néha völgyeket, lejtmenetet jelent. Utat, melynek során reményből reménytelenségbe, örömből gyászba eshetünk, hogy aztán a válság elmúltával  elmondhassuk, sikerült, gyökeret eresztettünk ebben a közel-keleti szél fútta, napcserzett, szikár földben, amely nem adja könnyen magát.

A beilleszkedés konfliktusoktól sem mentes folyamata különböző hosszúságú lehet, mindenki számára egyéni módon és ritmusban történik. Az idegenség, másság érzése sokáig elkíséri az ailjázót, még akkor is, ha az izraeli társadalom rendkívül befogadó és felkészült az új bevándorlók integrálására.

Az alijázóknak meg kell birkózniuk, a nyelv, a kultúra, a család, a barátok elvesztése miatti válsággal, s ez gyakran próbára teszi az emberi és családi kapcsolatokat.  Azoknak akik elég kitartóak és elszántak az izraeli életre, a Choma Group a beilleszkedés folyamán több ponton is támaszt nyújt.

A technikai jellegű feladatokkal kapcsolatos információkat honlapunkon (shalom-olim.com ) az OLIM INFO rovatunkban összegezzük, a pszichikai, lelki problémákra a MISPOHE rovatunkban keressük a válaszokat. 

Melyek azok a kérdéskörök, melyeknek a MISPOHE rovatban kiemelt prioritást kívánunk biztosítani?

    • Mindenek előtt az új bevándorlónak meg kell teremtenie a megélhetéséhez szükséges alapokat (munka, helyismeret), és meg kell ismernie, el kell fogadni új hazája szokásait, kulturális másságát. A beidegződött értékrendet felül kell vizsgálni, többek között meg kell bírkózni azzal a kérdéssel, hogy a beilleszkedés első fázisában a megélhetés, vagy az önérzetünk az előbbrevaló.
    • A nyelv elvesztése miatti fusztráció ismert az alijázók számára. Az újbevándorlók többsége nem tudja úgy kifejezni magát, mint az anyanyelvén, ami gyakran bizonytalansághoz és szégyenérzethez vezethet. A hiányos nyelvtudás miatti státuszvesztés sem teszi örömtelivé az első hónapokat-éveket.
    • Az idősebb generáció számára az alija öröme mögött megbúvó veszteség még akkor is hatalmas teher, ha a hazatéréssel akár családegyesítés történik. Az öreg fát nehezebb átültetni, évtizedek alatt növesztett mikrogyökerekkel kapaszkodik a régi földjébe. Az ismerős tájak, ízek, kulturális környezet, a barátok elvesztését feldolgozni komoly munka, nem kevés türelmet igényel a környezet részéről is.
    • Azok, akik egyedül vágtak bele az alijába, mindegy, hogy fiatalok vagy idősebbek, nagy terhet róttak magukra. Számukra a legfontosabb, hogy találjanak egy támogató közeget, ahol a hétköznapi fizikai segítségen túl lelki támaszt is kaphatnak.
    • Mikor a család együtt vándorol ki, a helyzet még összetettebb. A szülők a saját beilleszkedésükön kívül a gyerekek helyes beilleszkedéséért is aggódnak. A megélhetés kérdése is sokkal kritikusabb, mikor gyerekek is bevándorolnak. Jó hír azonban, hogy minél fiatalabb a család, általában annál könnyebb a beilleszkedés.
    • Kisgyerekes családoknál az egyik legnagyobb kihívás, hogy a gyerekek sokszor hamarabb megtanulják a nyelvet, könnyebben megértik “hogyan működik” az új haza.
    • Tinédzserekkel alijázó családnál az első leggyakoribb probléma, hogy a tini nem akarja otthagyni a barátait, az általa már mélyen megismert  országot, ahol született. Ezért alapvetően negatívan kezeli és nehezen fogadja el az új országot hazájának. Tiltakozik a változás ellen.
    • A tizenévesek normális fejlődésük során ebben az időszakban az önálló és szüleitől elszakadó identitástudatukat építik. Ha e folyamat alatt kiszakítják az ismert és megszokott környezetéből, akkor lázadozni kezd, s az esetek egy részében a szülei ellen fordul.
    • Ezzel párhuzamosan amikor a szülők is a saját  beilleszkedési válságuk közepén vannak, nehezebb elfogadniuk és jó kapcsolat fenntartásával átvészelniük gyermekeik tinédzser éveit.
    • Ugyancsak jellemző probléma, hogy a szülő nem ismeri, nem látja át az „újhaza” oktatási rendszerét. Sokszor sokként élik meg a kulturális különbséget, amit a fiatalok könnyebben elfogadnak és magukévá is tesznek. Ez esetenként ugyancsak jelentős konfliktus forrása lehet a szülő és az oktatási intézmény között.
    • Reméljük, hogy az oldalon található információkkal és a szakértőinkkel folytatott nyilvános vagy privát beszélgetéssel sikerül hozzájárulnunk  a sikeres izraeli életükhöz.

Figyelem: a MISPOHE által felkért szakértőkkel folytatott megbeszélése egyéni, privát, kapcsolaton keresztül a nyilvánosság teljes kizárásával zajlik.

Jó böngészést! Kérdezzetek bátran!