Comments

Családi kassza

I. Már kisgyerekkortól nevelj a pénz helyes használatára!

/Tzur Kati/

Néhány nappal ezelőtt megjelent az izraeli Társadalombiztosítási Intézet éves indexe ami többek között a társadalom szegénység rátáját elemzi. Az adatok nem bíztatóak, a szegénységben élők aránya évről évre nő, és egyre több köztük a gyerek. E szomorú helyzet fő forrásait nyilván a társadalom felépítésében, a politikusok döntéshozatalában, a szociális hálóban, a drágaságban és egyéb, nem közvetlenül tőlünk függő okokban lehet keresni.

Van azonban egy ok, ami csak a mi felelősségünk. Szülői feladatunk úgy nevelni a gyerekeinket, hogy felnőttként önállóan megállják a helyüket a világban. Ennek része a pénzügyi önállóságra nevelés is. Tudniuk kell majd, hogyan tervezzék meg a családi költségvetésüket, figyelni, hogy a bevételük magasabb legyen, mint a kiadásaik, megérteni, hogy ha nem tesznek félre pénzt, akkor szükség esetén nem lesz mihez nyúlni, és azt is, hogy bizonyos esetekben helyes kölcsönt felvenni, csak emlékezzünk, hogy azt vissza is kell adni.

Izraelben a legtöbb iskolában nincs pénzügyi ismeretek tantárgy. De ha lenne, akkor sem hagyatkoznék csak az iskolai oktatásra. A pénz kezelése viselkedésforma, magatartás, amit tudatosan lehet formálni és változtatni. Minél fiatalabb korban kezdjük a helyes szokások kialakítását, annál könnyebb és biztosabb a várt eredmény elérése.

Természetesen korosztálytól függ, mit tanítunk a gyerekeknek és milyen módszert használunk, de bármekkora a gyerek, ajánlom, hogy a pénz helyes használata téma legyen a családban. Az egyik legkönnyebben elérhető helyszín a tanuláshoz a bolt. Persze nem egyszerű a vásárlás kisgyerekkel, főleg ha több van. Sokkal hosszabb idő, kényelmetlen. És a boltok úgy vannak kiépítve, hogy minél többet vásároljunk. Nekünk, felnőtteknek is nehéz megállni, hogy ne vegyünk sokkal többet és egészen mást, mint amire tényleg szükségünk van. Gyereknek ez még nehezebb, a vásárlás pont ezért tökéletes tanulási alkalom.

A legtöbb izraeli városban, településen, vagy a közelükben több vásárlási lehetőség van. Amikor eldöntjük, hol vásárolunk, figyelembe vesszük az árakat, az odajutás költségét, az árukínálatot és hogy mindez mennyire kényelmes számunkra. Ha ezeket a tényezőket elmeséljük a gyereknek, mielőtt elindulunk, egyszerű példát mutatunk neki a pénzügyek megfontolására. A kicsi megérti, hogy anya, apa gondolkozik, mielőtt pénzt költ. A nagyobbakkal pedig meg is lehet beszélni, hogy hova menjünk inkább vásárolni és ezzel rászoktatni őket a döntéshozatal folyamatára.

Mielőtt elindulunk, végiggondoljuk mit kell venni, hogy ne vásároljunk felesleges termékeket. Ez a játékos tanulás színtere. Számoljuk össze együtt miből mennyi van, beszéljük meg, mennyi kell még. A vásárlási listát is csináljuk együtt. Az ovis írhatja a számokat és rajzolhatja a termékeket, a kisiskolás feljegyezheti, mit beszéltünk meg, a nagyobbra akár rá is bízhatjuk, hogy írja össze mi hiányzik. A közösen kialakított listáért közösen vállaljuk a felelősséget.

Persze azért fontos venni néhány dolgot csak, mert kedvünk van rá, de csupán annyi pénzből, amennyit erre előre rászánunk. Megbeszéljük előre, mennyit költenénk csak úgy, mert jól esik.

Kicsikék, akik még nem tudnak összeadni, választhatnak egy dolgot. Nagyobbacskáknak 5-10 sékel elég lesz, hogy számolják ki egyedül, mit tudnak megvenni ennyi pénzből, és hozzák meg egyedül a döntésüket. És ha szeretnének valamit, ami többe kerül, akkor emlékeztetjük őket hogy ez nem fér bele a költségvetésükbe. Mérgesek lesznek, szomorúak? Valószínűleg igen. Pont úgy, mint amikor majd felnőttként találkoznak azzal a helyzettel, hogy meg kell gondolni, mire adják ki a meglevő pénzüket. De akkor már tudni fogják, hogyan kezeljék a pénzt és hiánya esetén az emiatt keletkező frusztrációt, mert gyerekként megtanítottuk őket erre.

Ti hogyan nevelitek a gyerekeket a pénz helyes használatára? Küldjetek nekünk ötleteket!