2002-ben végzett az ELTE BTK művészettörténet szakán. Hét gyermek édesanyja, 2005 óta él Izraelben. A La Leche Ligában 2005-ben lett szoptatási tanácsadó, ezt a munkát azóta önkéntesként végzi az izraeli és a magyarországi édesanyákat egyaránt segítve, személyesen, telefonon és az internetes segítségével, magyar, héber és angol nyelven. Egy ikerpár édesanyjaként ikrek szoptatásával is bőséges tapasztalatot szerzett. Az ikresek.hu weboldal szoptatási tanácsadójaként írta a Hurrá, ikrek című könyv szoptatásról szóló fejezetét. Időről időre alapvető szoptatási ismeretek workshopot tart érdeklődő édesanyák számára.

„Második gyermekem megszületése után fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy szeretnék segítséget nyújtani olyan édesanyáknak, akiknek kérdései, nehézségei vannak a szoptatással kapcsolatban. Ekkor találtam rá a La Leche Ligára, és végeztem el, még Magyarországon, a szoptatási tanácsadói képzést. Amikor 2005-ben alijáztunk, lassan megismerkedtem az izraeli viszonyokkal, és kiderült, hogy néha igencsak eltérő helyzeteket kell megoldani itt, mint Magyarországon, megismertem a támogatói rendszert és azokat a problémákat, amelyek mások, mint Magyarországon. Időnként, ismerősökön keresztül, Izraelben élő, magyar anyanyelvű anyukák is eljutnak hozzám, mert testileg-lelkileg nehéz helyzetekben könnyebb, ha az ember az anyanyelvén kérhet segítséget. Remélem, hogy ezen az oldalon keresztül még több Magyarországról bevándorolt anyuka talál meg, hogy a helyi adottságok ismeretében, a saját anyanyelvükön tudjak nekik segítséget nyújtani.”

2004-ben szerzett pszichológus diplomát az ELTE-n és 2019-ben doktorált a SOTE-n. 3 éve alijázott férjével és három gyermekével. Egy év ulpán után, az állami pszichológusi tanácsadó szolgálatnál kezdett el dolgozni óvodás és iskolás gyerekekkel foglalkozva. Szakmai tapasztalatát Budapesten egyrészt klinikai területen szerezte depressziós gyerekekkel és családjukkal foglalkozva, illetve a szülést követő depresszió hatásait vizsgálva. Emellett üzleti területen segített külföldi vezetőket az interkulturális különbségekhez való alkalmazkodásban. “Bármilyen területen is dolgoztam, a legfontosabb célom az volt, hogy megismerjem és megértsem a másik fél mozgatórugóit és ezekre támaszkodva segítsem át őt az elakadásokon. Hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a maga erőssége, amire támaszkodva képes megküzdeni a kihívásokkal, azonban vannak olyan helyzetek, amikor szakértő segítségre lehet szükség az erőforrásaink és saját utunk megtalálására. Amikor kisebb gyerekeknél merülnek fel nehézségek, akkor elsősorban a szülőkkel való közös gondolkodásban veszek részt, nagyobb gyerekekkel és felnőttekkel pedig egyéni terápia során keressük közösen a megoldást.”